Szóóval.. hát.. mivel a kimondott szó is megmásíthatatlan és nem lehet meg nem történté tenni ezért az előző bejegyzésem utolsó mondatát sem fogom kitörölni. Nem imádkoztam azért, hogy megpusztuljon és nem is fogok.. nem, olyan ember vagyok habár nagyon is megérdemelné. Szóval most bemászkál hozzá.. nem tetszik.. nagyon nem. és ezt határozottan a tudtára adom mindennap... ennek ellenére ő ez ellen semmit sem tesz. "ilyen vagyok.. emberséges" a válasza. Nekem pedig szarul esik. Borzalmasan. Miért olyan fontos neki hogy vele legyen? Még mindig szereti...? Bwahh.. hagyjuk mert felfordul a gyomrom ha csak rágondolok és a vérnyomásom a plafont is kifogja verni. Lógtam. Tudjátok, ahogy érzem a nyári szünetet úgy nincs is kedvem már  iskolába menni.. pedig csak jobb lenne néhány tantárgyból az ötös mint a négyes.. jajj de sok van méég hátra.. komolyan még 30 évesen is a padok közt fogok rohadni? főleg orvosin-.- ? Mindjárt átöltözöm, lefürdök, csinálok valami ehető kaját egy kis pia is kellene és hajnal 3 kor útnak indulok vele <3